Ha már egyszer úgy alakul az ember élete, hogy idegen helyre vetődik, nagyon hamar meg kell ismerkedjen a helyi étkekkel.
Ami itt van: Hal, minden mennyiségben.
Az ember kimegy a piacra, egy olyan nagyobbra, mert itt kis piac
nincsen, külön épületet fog találni a halacskáknak és egyéb tengeri
herkentyűknek. Valami félelmetes, hogy hányféle evésre alkalmas jószág
lakozik a vizekben. Az apró szardíniától kezdve a hatalmas tőkehal
darabokig mindent megtalál az ember. Számtalan rák és kagylófajtával
kedveskednek az embernek, ha éppen tudja mit is lehet velük
kezdeni….Legnagyobb sajnálatomra én még nem nagyon tudom, maximum
néhány dologról sejtem, hogy nagyjából mi lehet az, és elképzelem, hogy
esetleg sütve ehető étel keletkezik belőle. A kofák ott helyben
kibelezik a jószágokat, így nagyjából konyhakészen viheted haza az
egész halat. Az én kedvencem kinézetre, valami angolnaféle. Nagyon
impozánsan néz ki a maga közel másfél méterével, ahogy összecsigázva
fekszik a jégen…Ha már a halaknál tartunk: a millió féle friss
halacskát a mai napig háttérbe szorítja a “bacalhau”, ami nem más, mint
sózott tőkehalfilé, szárítva. Számtalan ételt készítenek belőle,
egytálételeket, levest, sülteket. Minden recept úgy kezdődik, vedd a
bacalhaut és tedd egy napra vízbe ázni….Joggal kérdeztem ezt több
portugáltól, hogy mi a csudának esznek ilyen tartósított izét, amikor
van friss is. A válasz mindig az volt, hogy ez történelmi okokra
vezethető vissza. A portugál nép szegény volt, így nagyon sokáig nem
volt hűtőszekrényük sem, amikor már más népek vígan hűtötték a romlandó
dolgokat. Így aztán az a fajta étel terjedt el leginkább, ami hűtést
nem igényel. Arról nem is beszélve, hogy a tőkehal az olcsó halak közé
tartozik.
Megosztok veletek egy otthon is nagyon gyorsan elkészíthető, finom
halételt, amit egy mafrai sarki kisétteremben ettem. Vegyél egy
bármilyen fajta halfilét, tonhal, tőkehal, mindegy, csak tengeri
legyen. Sózd, fokhagymázd, borsozd és citromozd, majd mintha bundás
kenyeret csinálnál, forgasd be tojásba (esetleg előtte egy pici
lisztbe, hogy a tojás tapadjon) és süsd ki olajban. A fokhagyma és a
citrom nagyon feldobja az ízét.
Ha már a piacon járjunk, a halakon
kívül számtalan zöldség és gyümölcsfélével is találkozunk. Megtalálható
persze az alma, körte és azon fajták, amik otthon nálunk is honosak, de
teljesen hétköznapinak számít pl. a füge, a mindenféle ringlófélék, a
sárgadinnyének 4-5 fajtája és a papaja, mangó egyaránt. Zöldségek közül
soha nem hiányozhat a sütőtök sem, valahogy itt nyáron is van, hisz ez
a levesek egyik fő alkotóeleme. Ami viszont nincs! Paprika. Sima, sárga
tvpaprika….kértem is egy lecsóravalót a nemsokára jövő látogatóktól
:)))
A helyi étkezésekhez szervesen
hozzátartozik a leves. Mindenféle formában. Kicsit sűrűbbnek kell
elképzelni mint otthon, nagyon sok a krémleves. Az én kedvencem a
borsókrémleves, amit borsóból, és póréhagymából készítenek, krumplival
sűrítik. A boltban különböző összeválogatott zöldségeket árulnak
zacsizva, amit csak megfőzöl, fűszerezel, turmixolsz és kész is a
leves. Általában ebédhez és vacsorához is esznek levest. A levesek kb.
felében húsfélék is találhatók. Finnyásabbak ezt kerüljék…a helyi
kolbászfélék messze elmaradnak az otthoniaktól.
Ha már kolbász, felvágott, egyéb húsok.
Én ezt csak a férjemtől hallomásból tudom, mert jómagam nem eszem
húsfélét. Szerinte a húsételeket ízetlenül készítik, legtöbbször
halvány fogalmuk sincs még csak arról sem, hogy a húst milyen
rostirányban kellene vágni ahhoz, hogy az adott elkészítési formában
ízletes étek legyen belőle. A fűszerek közül pedig nagyon kevés félét
használnak, a koriander a legelterjedtebb, ezt viszont mindenbe
beleteszik. A fekvágottakkal is kísérletezett életem párja, beleértve a
sonkaféleségeket és a szalámikat, kolbászokat…hát, nem akadt olyanra
ami úgy igazán magyar ínynek tetsző volna. Meg is állapította, hogy
érdemes lenne ide valami magyar szalámikereskedést telepíteni, hadd
tudják meg a jó portugálok, milyen is a jó szalámi.
Hmm, viszont a sajtjaik mennyeiek. Míg
nálunk a különlegesebb sajtokat aranyárban mérik, itt nem túl nagyban
tűnik ki a normál árból a legzamatosabb kecskesajtok ára. Ilyen finomat
nem sok helyen lelni sajtféléből, mint az itteni kecskesajt. Említésre
méltó még a queso fresco, ami leginkább a mi túrónk és a mozarella sajt
keverékére emlékeztet. Mindemellett 40-50 féle sajtot biztosan
tartalmaz egy-egy magára valamit adó csemegepult.
Az éttermek étlapja elsősorban hús és
halételekből áll. Így a magamfajta vegetáriánusoknak nincs nagyon
könnyű dolga, hacsak nem esznek halat. Még szerencse, hogy a tengeri
dolgok egy részét szeretem. Desszertekben kicsit szűkölködnek, és
messze elmarad az édességek minősége mondjuk egy kiadós somlói
galuskától, de én személy szerint kedvelem a pastel de nata nevű kis
kosárka szerű édességüket, ami tojásos tejszínes krémmel van töltve. A
legjobbat Belém tájékán egy tradicionálisan erre szakosodott
cukrászdában készítik, ahol hosszú kígyózó sor végigállása árán
juthatunk a csemegéhez. Ami viszont jó, hogy a desszertek között mindig
van friss gyümölcs. Momentán a sárgadinnye és a vegyes friss
gyümölcsökből készült gyümölcssali a sláger