Emberek

Legelső portugál ismerősöm egy internetes magyar ismerős portugál férje volt, hatalmas nemzeti öntudattal. Kedves, vendégszerető fogadtatásban részesített minket, rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg tőle az országról, a helyi mentalitásról. Kimondottan pozitív volt az első benyomás.
Általánosságban úgy látom, hogy a helyi emberek kedvesek, barátságosak. Különösen, ha megtudják, hogy nem, nem turista vagy, hanem éppen igyekszel megtalálgatni az életedet Portugáliában. Számos jótanáccsal látnak el, hogy hol mit érdemes vásárolni, mit kell feltétlenül látni és egyáltalán, hogy itt mit hogyan szokás…picit zárkózottak, tehát az első kontaktus nem mindig egyszerű. Jókat mosolygok magamon, hogy az erkélyszomszédainkkal a mai napig még csak köszönő viszonyban vagyunk, holott szinte minden este látjuk egymást az erkélyen…
A párom időnként meg is jegyzi, hogy tőlük kéne ellesni a portugál életformát. Hétvégente nagy baráti grillezéseket tartanak a teraszon, kellemesen átkúszik a sült halacska illata, no és a kellemes zene hangja (hál istennek normális zenei ízléssel bírnak)
Amit még megfigyeltem: A franciákkal ellentétben a helyiek hajlandóak angolul kommunikálni velem, pláne ha tudnak, de hihetetlenül boldogok, ha megpróbálok velük portugálul csevegni! Rengeteg szót tanultam meg úgy, hogy csevegtem az eladóval a boltban, vagy a pincérnővel a kávézóban.
Apropó pincér: van egy kis kávézó, ahol  a portugál óra előtti kávémat szoktam megiszogatni. Nyüzsgő, forgalmas hely, négy pincér sürög-forog a pult mögött, a kávémasinájuk egyszerre kb. 10 csésze kávé lefőzésére alkalmas. De mindenkire jut egy mosoly és egy hét múlva már csak annyit kérdeznek, mit is hozzanak aznap a kávé mellé, mert amúgy tudják, hogy a kávé minden nap jön, feketén és cukor nélkül. Apró gesztus, de jólesik az embernek. Ja, az itteni pincérektől tanultam meg a mindenféle helyi süti nevét, meg hogy hogy kell elvitelre kérni valamit. Ami meg igazán nagyon meghatott….egyszer kicsit morcos reggelem volt, nem valami vidáman tértem be hozzájuk….aznap kérés nélkül érkezett a tízórai és a pincér a számla helyett csak annyit kért, hogy mosolyogjak egyet, a többi aznap a cég ajándéka. Azóta ha csak meglátom azt a helyet mosolyoghatnékom támad.
Egy másik kedvenc személyiségem itt Portugáliában a nyelviskola titkárnője, aki már a második naptól kezdve főképp portugálul akart velem kommunikálni, mondván gyakorolni kell azt. Amikor meg megtudta, hogy macskabolond vagyok :))) Minden nap kaptam tőle valami remek macskás sztorit, fényképet a cicájáról és nekem is el kellett mesélnem, hogy mi  mindent művelnek a macskáim új otthonukban, a nagymamámnál.
Azt hiszem, a legfurább ismerősöm egy igazi nemzetközi lédi :)) Az olasz hölgy angol férjjel 15 éve él itt, mellesleg nyugdíjazása előtt angol-francia tanár volt. A vasútállomáson ismerkedtem meg vele, amikor látta, hogy a portugál könyvemet bújom, úgy gondolta, feltétlenül szóba kell elegyednie velem. Természetesen az első pár angol mondat után hamar kitört belőle a pedagógus, és máris átváltott a portugálra, mondván, végülis pont portugálul tanulok. Elöntött milliónyi információval a környék kultúrprogramjairól, felhívta a figyelmelet néhány ingyenes koncertre, és még sok másra. Többek között a nemzetközi nőklubbra, ahol a hozzám hasonló innen-onnan idekeveredett nők tömörülnek és építik azt a szociális hálót, amire csakis a nőnemű lények képesek. Gyanítom meg is ismerkedek hamarosan ezzel a klubbal, hisz egy-egy jó ismeretség sosem ártalmas egy idegen országban…