Az ősz errefelé 2.

2008 november 22. | Szerző: FerminaD |

Ma délben kedvenc indiai éttermünkben ebédeltünk egy jót életem párjával, s mivel csodálatos időnk volt, elindultunk a partra sétálni. Elindultunk a szokásos, sokszor bejárt, ám soha nem megunható sétányon Cascais felé. Apály volt, a sziklák kilátszottak. A nap így ősszel laposkán süt, de ezüstös fénybe öltöztette a teljes vízfelületet. Az óceánon hatalmas konténerszállító hajók várakoztak a kikötésre, és számtalan fehér vásznú vitorlás járta körül őket, hisz egy kis szél is volt, tökéletes idő mindenféle vizi játékra. Széllovasok is voltak, nem kevesen. Ki ügyesen, ki kevésbé ügyesen navigálta magát és tarka szörfjét a vízen, de ha belendültek, csodálatosan siklottak. Csodálatos kavalkád…
Sirályok, meg néhány másféle vizimadár sütkérezett a napon, a visszavonuló víz nyomán maradó kincseket kutatva, no meg szemtelenül kunyerálva a parton piknikező emberek kajájából.
Sok ember járt arra, sokfélék….Helyiek, külföldiek, félhelyiek, akiknek választott otthonuk ez a hely. Futók, tornászók, alig öltözötten. Fázósabbak, kabátostól, perelinestől. Sétálók, játszók, néhány bátor úszó, magukba feledkezett szerelmespárok….a véletlenül korábban megismert erdélyi magyar szakács észrevett minket, mosolyogva ránk intett kibújva kuckójából….
Tetszett nekem ez az életkép…jólesett leülni a parton, a gyorsan száguldozó bárányfelhőket bámulva…no meg ezt a kavalkádot. Szeretem ezt az országot….ezek a gyönyörűségek unikumok, egyediek, sajátosak….