Az ősz errefelé

2008 november 10. | Szerző: FerminaD |

Beköszöntött az ősz, itt is, mint másutt. Sok esővel, szinte minden nap esik, de sosem tudhatod, mikor indulsz úgy el egy órás sétára, hogy félúton nyakadba zúdul…ám ha szerencséje van az embernek és jó napot választ, no akkor valami varázslatos napot csaphat el a természetben.

Ilyenhez volt szerencsénk tegnap, amikor úgy döntöttünk, hogy helyi szokáshoz híven piknikezni indulunk, és ha már úgyis elindultunk, túrázunk egy kiadósat, mert rólunk köztudott, hogy imádunk kirándulni. Szikrázó napsütésben, langymelegben indultunk neki kiválasztott uticélunknak a Serra dos Candeeiros Nemzeti Parknak. Tőlünk nem egészen két órányi autóút, Alcobaca (a második c-je farkincás, csak momentán nem bírom beilleszeni) és Fatima között terül el, 39000 hektáron. Túrakönyvünk szerint jópár túra van errefelé, hát ráböktünk egyre, amit Arco de Memória névvel illetett.

Arrimal faluban, ahonnan a túraút indult, megeszegettük egy apró tó mellett, hozott ebédünket, közben néztük a vasárnap dél körüli életet. Akkortájt özönlött ki a helyi vallásos népesség a templomból és hatalmas egyetértésben mentek át a szembelévő kocsmába, ahol ital mellett nekiestek a helyi kenyérbe sütött kolbászkás batyuknak, no meg valami sülthal illatok is terjengtek.

Aztán nekiindultunk annak az útnak, ami a környék olívaligetein, paratölgyesein, no meg az
elengedhetetlen eukaliptuszligeteken vezet keresztül, meglehetősen
köves úton, ami szelíden emelkedik, igazán nem megterhelő. Lévén vasárnap itt nem nagyon dolgozgatnak a földeken, teljesen kihalt volt a “hegy”, így teljesen háborítatlanul nézelődtünk….no meg…kedves babadrukkereink…jelzem hódoltunk a babagyártás nemes feladatának is :))) Meglátjuk mekkora sikerrel. De jelentem egy elhagyott olajfaliget kiváló helyszín erre is, ilyen simogatóan meleg időben. Naszóval, ezeket a ligeteket úgy kell itt elképzelni, hogy a kisebb-nagyobb ültetvények, helyben szerzett mészkővel vannak kerítve. Érdekes, a kerítések ugyan szépen megrakottak, de inkább jelképesek. Egyrészt, mert nincsenek összeragasztva, csak precízen egymásra rakva a kövek, másrészt mert nem magasak, és a bejáratukat nemes egyszerűséggel úgy oldották meg, hogy ott kimaradt egy bejáratnyi fal. Ezek mellett sétálva nagyon szép, rendezett benyomást kelt az egész hegyoldal. A hegytető inkább erdő már, nem ültetvény, vagyis inkább néhány facsoport, amit a kopasz mészkő megtűr magán. Viszont a csúcsról csodálatosan rálátni a kb. 20 km-re lévő óceánra…na ez egy olyan dolog, amit bárhonnan látok, akárhányszor, nem tudok megunni…

Amin gondolkodtunk a falun végigsétálva…vajon miből élnek itt az emberek? A sok hagyományos parasztház mellett feltűnően sok új, vagy teljesen felújított ház akad, csodaszépen rendben tartott kerttel. A legközelebbi nagyváros viszonylag messze van, már amennyire pl. Fatima nagyvárosnak mondható. Vajon a mezőgazdaság mellett itt még mivel foglalkoznak? Néhány kisebb téglaüzemet és kőfeldolgozó üzemet láttunk odafelé autózva, de komolyabb iparnak nyoma sincs a környéken.

Ezt a környéket elsősorban tavaszra, vagy őszre ajánlom az erre tévedőknek, mert nyáron, a viszonylag kevés árnyék mellett iszonyú meleg lehet!